Szlovákia, Bártfa

2010 augusztus 4. | Szerző: Dzsudika

 

 Pénteki indulást terveztünk, szállást aznap, Zdiarban foglaltunk, a Penzion Patrikban, € 20 volt fejenként egy éjszakára, félpanzióval. Úgy terveztük, hogy 5-kor elindulunk Budapestről, és kb. este 8-ra már ott is leszünk. Hát az út hosszabb volt, mint amire számítottunk. A pénteki etap összesen 272 km volt, Balassagyarmat, Nagykürtös, Losonc, Hrusnya, Tiszolc, Poprád útvonalon. Mivel az út minősége rosszabb volt, mint amire számítottunk, és sokkal lassabban haladtunk, este 10-re sikerült Zdiarba érni. A szállást se volt könnyű megtalálni, mert ugyan voltunk már Zdiarban többször is, ebben a panzióban még soha. És Zdiarban nincs utca és házszám, minden háznak van egy sorszáma, de még véletlenül sincsenek sorban az épületek. 🙂 Azért sikerült, és voltak olyan rendesek, hogy vacsorát is kaptunk.

Az egy szem teljes napunkon motorozás és Bártfa (szlovákul Bardejov) megnézése volt a cél. Lengyelország felé indultunk el, megnéztük a Tátrát innen is. Motoroztunk egyet a Dunajec völgyében, majd megnéztünk egy fatemplomot kívülről Hervatón. Ez Szlovákiában a legrégebbi és legjobban megóvott fatemplom. Be is mehettünk volna, ha megkeressük a gondnokot a kulccsal, de nem tettük.Érdekes volt, hogy míg Szlovákiában hétvégén megáll az élet, a lengyeleknél elképesztő nyüzsgés van, mindenki megy valahova, kirándul, bámészkodik, pihen. Bártfán a főtér az, ami megtekintésre érdemes, meg Szent Egyed templom. Bártfa főtere megőrizte középkori jellegét. A templomban pedig esküvőre készültek, mire megnéztük, jött is a násznép. Majd kb. fél óra múlva a következő, futószalagon tartják itt is az esküvőket. Ezen a napon kb. 390 km-t tettünk meg.

Hazafelé se jöttünk egyenes úton, megálltunk a Csorba tónál sétálni egyet, majd Dobsina és Rozsnyó felé jöttünk haza.

Szatmári tájakon

2010 április 6. | Szerző: Dzsudika

 Szatmárról nagyon keveset hallani, gyakorlatilag nem is reklámozzák. Már régóta gondolkoztunk azon, hogy az ország ezen táját is érdemes lenne felkeresni, de a végső lökést az M1 Főtér című műsorának egyik adása adta. Nosza, nekiálltunk szállást keresni, és találtunk is!

Szatmár és Bereg az ország legkeletibb csücske. Az ember nem mentes az előítéletektől, ha az ország keleti feléről beszél, félünk a kisebbségtől, a szegénységtől, a rossz utaktól. De mindez Szatmárra nem igaz. Nyírbátort elhagyva az utak állapota jobb, mint az ország más, frekventáltabb részében, és a falvak is tiszták, rendesek. Persze, van kisebbség is, de nem több, mint általában máshol. A Tisza, a Túr, a Szamos számos kirándulási lehetőséget rejt, a táj gyönyörű. Mindenhol gyümölcsösök – ami teljesen érthető, mert most áprilisban is olyan magas a talajvíz, hogy az utak menti árkok tele vannak. Ezen a vidéken egyszerűbb gyümölcsösöket telepíteni, mint egyéb haszonnövényt. Híres is a szilva, alma, körte, és a többi. Lépten-nyomon lehet házi lekvárokat – és persze pálinkákat – kapni.

Az igazi megdöbbenést a kicsi református templomok okozták. Miután útikönyvet nem nagyon lehet kapni erre a vidékre, a Magyrországról szólót vittük magunkkal, amiben azért elég kevés információ van. A neten is keresgéltünk, szintén elég kevés sikerrel. Annyit azért tudtunk, hogy a legtöbb falunak érdemes megnézni a templomát. Ezek többsége Árpád kori, és mind református. Egyszerű, falusi templomok, gyönyörű fakazettás mennyezetekkel, és fazsindelyes haranglábbal, a barokk korban felújítva, barokk ízlés szerint átalakítva. Még így is megőrizte mindegyik gótikus formáját. Magyarországon elég ritka az Árpád korból megmaradt templom, elsősorban a török hódoltságnak köszönhetően. Az országnak ezt a csücskét viszont sose foglalta el a török, megmaradhattak a templomok. A legszebb talán a tákosi és a csarodai, de ezen kívül érdemes megnézni a csengerit és a csengersimait is. Szatmárcsekén a csónakfás temető említésre méltó, a mai napig használják, és hagyománytiszteletből ma is csónakos fejfát állítanak. Túristvándiban a vizimalmot be is indították a látogatók kedvéért, most először láthattunk műemlék malmot működés közben.

A legtöbb hely úgy  van állandóan nyitva, hogy fel kell hívni a gondokot. Érdemes rászánni azt a pár forintot a telefonra, és megvárni, amíg a gondok odaér. Tákoson és Csarodán nagyon felkészült gondokkal találkoztunk, lelkesek voltak, és mindent tudtak.

Aki irodalmi emlékeket kutat, az sem csalódik, hiszen Szatmárcsekén nyugszik Kölcsey Ferenc, és Tiszacsécsén megtekinthető a Móricz család egykori lakóháza.

Az utak kifejezetten jók, egy-két kivételtől eltekintve. Kerékpározni is lehet, és strand is van.